Juniális Nagymacson

Meghívót kaptunk június harmadik szombatjára a közösségi háztól. A programok között olyan érdekességek voltak, mint őrzővédő- és engedelmes kutyabemutató, motorbemutató, sétamotorozás.

Uzsonna után felkerekedtünk és a nagy hőség ellenére – bár nem túl lelkesen -, meglátogattuk a nagymacsi sportpályát. Kellemes zene, kézműves foglalkozás, hűsítő üdítő és vattacukor fogadott minket. Ettünk-ittunk és vártuk a kutyákat.

A TDT Debreceni Kutyaiskola tulajdonosa és oktatója és a Balmazújvárosi rendőrkapitányság egyik nyomozója volt, aki felvázolta, mit fogunk látni, mit fognak a kutyák gazdáikkal bemutatni és elmondta még, hogy milyen óvintézkedéseket kell tenniük. A pálya szélén, vonalon kívül ülhettünk, mindig szólt, mikor tapsolhatunk. Mindez a saját és a kutyák érdekében. Ezek a munkakutyák nagyon érzékeny állatok, rengeteg inger éri őket, nagyon meleg van, a zaj, a sok ember megnehezíti, hogy fegyelmezetten végigdolgozzák a bemutatót.

Német juhászból volt a legtöbb és néhány terriert is láttunk. Ügyesen, engedelmesen hajtották végre a kapott feladatokat. Jelzésre hatalmas tapsot kaptak. Volt, amelyiket meg lehetett simogatni, természetesen a gazdája jelenlétében és csak néhány gyereknek. Alex volt olyan szerencsés, hogy őt is kiválasztották.

Ezután szituációs gyakorlatok következtek. Eljátszották, hogy rendőri intézkedés során a „rosszember” megtámadja a rendőrt vagy épp ellenáll az igazoltatásnak. A kutya védte a gazdáját, a rendőrt, polgárőrt és ártalmatlanná tette a „zsiványt”. Persze előtte beöltöztették egy overállba és kabátba, ami megvédte a kutyaharapástól, hisz mindez csak játék, ill. bemutató, ízelítő volt abból, amit élesben is csinálnak.

Nagyon tetszett mindenkinek, hogy fel lehetett próbálni ezeket a vastag, erős anyagú holmikat és az önként jelentkezők megtapasztalhatták, milyen a kutyaharapás. Szerencsére senkinek nem lett semmi baja – erre azért a kiképzők vigyáztak.

A kutyáknak nagyon melegük volt, az aszfalt sütötte a mancsukat. Gazdáikkal levonultak a „színpadról”, ittak, hűsöltek. Megérdemelték a pihenést.

Utoljára megtapsoltuk őket és megköszöntük, hogy elhozták ezeket a nagyon okos és fegyelmezett állatokat.

Közben a háttérben felbőgtek a motorok.

Megérkezett a Debreceni Motoros Szövetség motorosai. Felbőgtek a gépek.

A legjobb persze az volt, hogy mindenki kipróbálhatta ezeket a csodákat. Persze utasként. Nagyszerű élmény volt.

Alex, Viki 6-szor, Martin 3-szor, Zoli 2-szer ült a paripákon.

Csabi és Szandi szép csendben a távolból figyelt.

Ja és volt még egy kis sport is a délutánban. Lehetőségünk volt pingpongozni. Bár több időnk lett volna, így csak néhány ütögetésre volt idő.

Élményekkel gazdagon, naptól kipirultan, fáradtan értünk haza. A motorozást még folytatták volna a gyerekek, néhány kutyát is szívesen haza hoztak volna és egy pingpong asztal sem jönne rosszul az Arató 39-ben. Ebben mindannyian egyet értettünk.

Nagyné Cseh Ágnes
kisgyermek-nevelő